1789-ben Michael Brukenthal, a fogarasi kerület biztosa magyar illetve német nyelvű körlevelet intézett 20 lelkészhez. Ebben választ kért arra, hogy milyen hiedelmek, babonás szokások, rítusok élnek gyülekezetükben. Három szász evangélikus, három magyar reformtus, egy unitárius magyar és egy görög katolikus román lelkész számolt be tapasztalatairól. A kötet a 18. század végi népi mentalitás fontos és izgalmas dokumentuma. Nemcsak Erdély különböző nyelvű és eltérő felekzetű népességének hiedelmeit mutatja be, hanem az értelmiség gondolkodására is fényt vet. Jelzi, hogy milyen mélyen tudtak behatolni a lelkészek a népi képzeletvilágba, és azt is láttatja, hogy külföldi tanulmányaik után milyen – olykor ellensges – közegbe kerültek Fogaras vidékén. Az előszó elsősorban Brukenthal tevékenységét mtatja be: miként próbálta kortársainál jóval nagyobb fogékonysággal bizonyos jelenségek (például a Horea-felkelés) indítékait megismerni; hogyan és miért szervezte meg a kérdőív megalkotásához indítékot adó „babonaankétot”, a nagyszebeni szabadkőműves páhollyal a háttérben, amely Brukenthal kezdeményezéseinek szellemi táptalaja volt. A kötet második fele tartalmazza Brukenthal körkérdéseit, valamint a kérdéseket megválaszoló Baló Bálint, Samuel Barbenius, Jacob Bayer, Michael Binder, Bodor János, Ioan Halmaghi, Köpetzi Bodos Sámuel, továbbá Johann Gottfried Schenker lelkészek válaszait, akik a parókiájuk illetve plébániájuk közösségében ismert hiedelmek, az ott gyakorolt mágikuspraktikák részletes, német, magyar vagy latin nyelvű leírását küldték el Brukenthal számára.