A könyv egy nyugat-szibériai folyó, a Vaszjugán mellett elenyésző kisebbségben élő őslakos hantik, és a mellettük többséget alkotó oroszok közös életének dinamikáját mutatja be. Egy folyó áll a központban, mégis különböző szempontokból eltérőnek mutatkozó életek, történetek tárulnak fel. „Mintha több Vaszjugán is lenne, attól függően, hogy kiknek a történetein keresztül próbálom megérteni ennek a gyönyörű folyónak a történetét, életét: mintha létezne egy fájdalommal átitatott folyó, amelyet a kulákosítás és a kollektív bűnösségen alapuló sztálini megtorlások hoztak létre; egy nyers, ám romantikus folyó, melyet az olajbányászat haszonéhsége és heroizmusa határoz meg; egy, a többségi társadalom sztereotípiái, előítéletei által megrajzolt, múltorientált Vaszjugán, amely az itt élő kisebbségé; illetve egy olyan folyó, amely bár ugyancsak a kisebbségeké, ám a köznapi sztereotípiák helyett a politikai és kulturális közélet hívja életre. Mindegyik folyót más-más tapasztalatok festik más-más színekkel, bár a pasztell sötét árnyalatai mindegyiket egyformán jellemzik, hisz mindegyiket a Szovjetunió/Oroszország 20–21. századának élményanyaga, keretrendszere határozza, határozta meg.”