A Magyar Királyság a mohácsi csatát követően a Habsburg Monarchia része lett, amelynek kormányzati központja és uralkodói rezidenciavárosa Bécs volt. A császárváros fokozatosan egy közép-európai birodalom centrumává vált, ahova időről időre – művelődési, kapcsolatépítési, politikai vagy gazdasági szándékkal – a magyar rendi társadalom különböző pozícióban lévő tagjai is ellátogattak. Az integráció történetében az 1711. év alapvető mérföldkövet jelentett, a Rákóczi-szabadságharcot követően a Habsburg-magyar kapcsolatok új alapokra helyeződtek, ami jól megfigyelhető a magyarok bécsi jelenlétének és pozíciójának az erősödésében is. Ez a folyamat még látványosabb módon bontakozott ki Mária Terézia uralkodása alatt, amikor is az udvar és a magyar politikai elit között szoros együttműködés jött létre. Az 1711 és 1765 közötti időszak jelentős változásokat hozott a magyar nemesség császárvárosi térnyerésében, a magyar elit fokozatosan egyre inkább láthatóvá vált Bécs városi terében, udvari nyilvánosságában és kormányzati-politikai dimenziójában egyaránt. A kötetben részletgazdag képet kaphatunk a magyar főnemesség császárvárosi integrációjának különböző színtereiről az iskoláktól a Habsburg-udvartartáson és a központi kormányszerveken keresztül egészen a reprezentatív városi paloták világáig. A monográfiában a szerző egy évtizedes, kiterjedt levéltári alapkutatásainak az eredményeit adja közre, amely révén az olvasó egészen új szemszögből szemlélheti a 18. századi Habsburg-magyar kapcsolatokat.