A közigazgatás olyan egyén–közösség kapcsolatot jelenített és jelenít meg, amely érinti az igazságosság és az ehhez fűződő erkölcsi normák kérdését is. Álláspontunk szerint a közigazgatási bíráskodás történetének hazai alakulása jól mutatja azon alapértékeknek változását, amelyek mentén egyes döntések megszülettek. Ezen értékek meghatározása nélkül elképzelhetetlen a jogalkotás/jogalkalmazás összhangjának megállapítása. Gyakran előfordul ugyanis, hogy látható vagy láthatatlan módon, ugyanabban a tárgykörben eltér a jogalkotó, a végrehajtó és a bírói hatalom joggyakorlata. Lényeges ezeknek az eltéréseknek az elemzése, az eltérések társadalmi, történelmi gyökereinek feltárása is. Ezen túl fontos rögzíteni, hogy a társadalom életét – a már több évtizede leírt – gyenge/erős kapcsolati rendszereken túl meghatározza a társadalom tagjainak a közigazgatási intézményekhez való kötődése is. Először ebben a műben került sor a közigazgatási jogvédelemben használt, az erkölcs témaköréhez tartozó kulcsszavak és kapcsolataik feltárása és analízisére. A feldolgozás során láthatóvá váltak az erkölccsel kapcsolatos szavak összefüggésrendszerei és a közigazgatási jogban megjelenő, értékfogalomhoz kapcsolódó szöveg- és joggyakorlat változásai. A vektor-térmodell segítségével nyomon követhető az is, hogy az értékhez kötődő kifejezések milyen kontextusban fordultak elő az elmúlt időben. A könyvben különös hangsúlyt kap az igazságosság kérdéskörének közigazgatási szférában történő vizsgálata. Választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a közigazgatás valóban egy „normatívan zárt, kognitívan nyitott” alrendszerként értelmezhető-e, vagy határai ezen túlmutatva, a játékelmélet szempontjából igazságosnak tekinthető világba is elérnek. Az elemzés során feltárt értékek és értékváltozások összegzése révén a szerző rámutat arra is, hogy egyértelmű összefüggés van a jogalkotó, továbbá a jogalkalmazó által használt értékkel kapcsolatos kifejezések között.