A könyv az idézés működését az újrakonstruálás értelmezéséből kiindulva vizsgálja. Az idézés esetében megkerülhetetlen diskurzusköziség kérdését is bevonva, az idézést és összetevőinek részletes vizsgálatát elsősorban nem szépirodalmi szövegekből álló korpusz kvantitatív elemzésével valósítja meg. A magyar nyelvben felvehető idéző konstrukciók megállapítása nemcsak az idézetre fókuszálva, hanem az idéző rész bevonásával történik. Az idézés kidolgozottsága alapján felvehető összetett és elemi jelenetben a referenciális központ működése alapján kialakítható egyenes, függő és szabad függő idézések jellemzése mellett a magyar nyelvben is működő narratív idézés is bemutatásra kerül. Az idéző igék elemzése mellett és a mutató névmási elem működésének vizsgálata után a tudomány szakszövegeibe ágyazódó idézések vizsgálata valósul meg. Végezetül az önidézés jelensége is bemutatására kerül. A könyv mellékletében az idéző igék listája található.