A kötet arra keresi a választ, hogy a történeti, politikai mellett nyelvi térségként is értelmezhető-e Kelet-Közép-Európa. A folyamatok megértésének egyik kulcsa az Ausbau és az Abstand nyelvek fogalma, mivel a régió hivatalossá vált nyelvei többségükben vagy az északi, vagy a déli szláv dialektuskontinuumba tartoznak. Ezekhez társul két Abstand nyelv is, a magyar és a román. A történelmi és politikatörténeti kitekintés rávilágít arra, hogy a térségben élő népek kapcsolatait milyen közös, vagy éppen ellentétes érdekek határozták meg. Mivel a saját és a többiek nyelvéhez való viszonyulás az önazonosság alappillére, ráadásul a régió ma államalkotó nemzetei egymáshoz hasonló nyelvtervezési utat jártak be, és a nemzeti nyelv szerepét is hasonló módon értelmezik, arra a következtetésre juthatunk, hogy a nyelvtervezés nemcsak egy vizsgálati szempont, hanem kulcsszerepet játszik a régió múltjának és jelenének a megértésében is. A kimutatható hasonlóságok, sőt azonosságok arra engednek következtetni, hogy Kelet-Közép-Európa, ahol a nyelvhez való központi kérdés több évszázada, nyelvi térségként is értelmezhető.